Recent Posts

2012. december 4., kedd

Ál világ

Pénteken összefutottunk Fannival (Fanni Gardróbja) az Árkádban egy kicsit beszélgetni, nézelődni. És azon a délutánon megfogalmazódott bennem néhány gondolat, amelyről most szeretnék nektek írni is.
Mindig is szerettem eljárni plázákba, bevásárlóközpontokba, mert szeretek nézelődni a ruha üzletekben, szeretek betérni parfümöket szaglászni, beauty termékeket kipróbálni, vagy akár csak leülni egy kávé mellé és beszélgetni. De ez a szeretet mostanában sajnos kezd laposodni bennem...
Valahogy egyre inkább egy ál világot látok csak magam előtt.



Azt hiszem nem kell bemutatnom Magyarország helyzetét, illetve a többség magyar ember és család anyagi állapotát. Vannak gazdag, jómódú emberek mint ahogy mindenhol szerte a világban. De a magyar társadalom sajnos az utóbbi években nagyon nem a fényűzésben éli mindennapjait. Rengeteg család eladósodott, hitelspirálba került, küzd a deviza hitelével, jelzáloggal a házán és még lehetne sorolni. Mint említettem is, ez nem mindenkire igaz szerencsére, de talán a többség családokra igen.

Mégis sokszor azt látom és tapasztalom az üzletekben, hogy igyekszünk mégis eljátszani valami mást. Kikenjük-kifenjük magunkat és irány az üzletek. Nem baj ha nincs elég pénzünk, de legalább tegyünk úgy mintha lenne, és mintha mi is a gazdagok és fényűző életet élők táborát erősítenénk. Tisztelet a kivételnek, mert vannak! Játsszuk el azt hogy gazdagok, boldogak vagyunk. Vastag a pénztárcánk, van miből súlyos ezreket elkölteni üzletekben. 




De be kell sajnos látni azt, hogy a legtöbb esetben nem tudjuk felvenni azokkal az emberekkel a "versenyt", akik ezt a fényűzést nem csak mutatják, hanem át is élik. 
Sokszor érzem azt, hogy csak egy ál világot látok magam előtt, ál emberekkel. Amikor a városokban lévő hatalmas reklám plakátokat látom, akkor is sokszor csak ezt érzem. Mindenki szép, mindenki csillog, de nem az áll mögötte amit a plakát mutat. Sokszor csak ál világot közvetítenek a reklámok is, a plakátok, a műsorok, és az emberek is. 
Áltatni próbáljuk magunkat, vagy felvenni valahogy a versenyt -ami szinte lehetetlen- vagy csak a külvilág számára próbáljuk meg azt közvetíteni hogy velünk minden rendben, minden jó és szép?!?



Ilyenkor elgondolkodom -amikor én is épp ott állok ezek között a "boldog" emberek között- és azon pörög az agyam hogy vajon velem van a baj? Én látom rosszul a dolgokat, mást és többet képzelek bele a szituációba? Mi történik? Nekem is változtatni kellene? Játsszak én is velük együtt? Szálljak be a műsorba én is? 
Nem! Az életem nem tökéletes, nem gondtalan, nem robban szét a pénztárcám a benne lévő sok bankótól, de nem fogok színlelni, játszani. Sokszor vagyok boldog, sikeres, szép, jó kedvű. Mert az emberi sors ilyen! Egyszer fönn, egyszer lenn. Nem lehet mindig minden jó, nem lehet az ember mindig boldog, mindig gazdag, mindig szép és mindig tökéletes. Én inkább önmagam adom! Minden változó, semmi sem állandó. Azt mutatom magamról kifelé az embereknek, ami én vagyok. Mert ez a valóság!
 

Sok szép színes hazugság,
mily árva veled a világ.
Vidámság üli testemet,
De gond nyomja lelkemet.
Ennyi csak, mi nekem jár,
látszatra áll a bál.
Boldog napok, szerelem,
színpad ez mind nekem.
Álbál pompája vár,
s magány érte az ár.
Menekülni nem lehet,
Nem állhat le a jelenet.
Lassan véget ér a bál,
S le kell venni a jelmezt már.
Maszkunk mind lepereg,
Látod? Ez a bohóc nem nevet.


 (Gonda Ágnes: Ál világ)







4 megjegyzés:

Dorottya írta...[Válasz erre...]

Bizony ál világban élünk.......ha magad adod,akkor meg támadnak és furcsán tekintenek rád...hogy te miért is nem játszol....

Marcsi Kincsesládikája írta...[Válasz erre...]

Én hiszek abban hogy sokan nem szálltak még be a játékba, és ők nagyonis értékelni fogják azokat az egyéneket akik szintén önmagukat adják minden pillanatban! :)

hkorinna írta...[Válasz erre...]

Ismét egy elgondolkodtató bejegyzés. Van egy barátnőm, aki ezt a bizonyos felső kategóriát testesíti meg, néha furán is érzem magam, ha vele megyek vásárolni. Számomra olyan, mintha egy álomvilágban élne és nem látná, hogy valójában mi a helyzet. És van egy másik barátnőm, aki ennek pont az ellenkezője. Én igyekszem valahol a középúton lavírozni! :)

Marcsi Kincsesládikája írta...[Válasz erre...]

Én is úgy érzem hogy valahol a középúton csellengek.

Megjegyzés küldése

Köszönöm hogy megjegyzést írsz! Sokat számít a visszajelzésed :-)