Recent Posts

2015. október 10., szombat

Miről maradtál le az életedben? Egyáltalán lemaradtál?

Sziasztok!
Azt ígértem a FB oldalamon, hogy írni fogok nektek arról hogy mi történt velem az elmúlt hónapokban. Hiszen a legutolsó bejegyzésem révén sokan észrevettétek rajtam hogy problémák ütötték fel a fejüket az életemben, ami kissé meggyötört.
Ígérem hogy a következő bejegyzésemben valóban mesélni fogok róla, viszont most annyira megszállta egy téma az agyamat, hogy erről mindenképp szeretnék most írni nektek. 

Tulajdonképpen 2 dolog is elindította bennem az elmélkedést. Holnap születésnapom lesz, plusz egy nagyon jó barátnőm megihletett. 
Előre is szeretnék elnézést kérni ha keményebben fogok fogalmazni, és helyenként csúnya szavakat is használni fogok, de nagyon feltüzelt most ez a téma. S addig szeretnék írni róla, amíg ez a tűz ég bennem :-)

Elkezdeném az eszmefuttatást először a barátnőm rövid sztorijával, majd bele szövöm az én sztorimat és a véleményeimet is. 
A lány 23 éves, nyár elején volt a diplomaosztója. Van egy alap diplomája és most már egy master diplomája is, plusz angol nyelvvizsga. A diplomaosztója óta folyamatosan nézi az állásokat és küldözgeti az önéletrajzokat. Túl van már több állásinterjún is, de semmi siker. Néhány hónapja véget ért egy több éves párkapcsolata. Elmúlt az érzelem. A lényeg most ennyi. Hamarosan osztálytalálkozója lesz, de nem tudja hogy elmenjen-e, avagy sem. Merthogy vajon ki mit fog mondani, hogy épp hol tart az életben, stb. stb., és ő rajta majd biztosan hüledezni fognak a többiek, mert egyenlőre se munka, se pasi, vagy vőlegény, vagy anyám tyúkja. Most már biztosan sejtitek hogy miről szeretnék pár gondolatot ejteni :-)

No és most fogom a velősebb részt ide vetni. Tehát hány éves is ő? 23? 23 évesen azt kellene "szégyellnie" hogy van egy alap és egy master diplomája+nyelvvizsga? Nincs munkája még? Lesz! Ő tehet róla hogy ilyen nehéz a helyzet az országban? Nem! *urvasokan vannak még így munkaügyben mint ő? Igen! 23 évesen épp szingli és nincs pasija, vőlegénye vagy épp férje és gyermeke? Ez gáz??? 23 évesen? Fenéket! A legtöbb ember nagyonis tisztában van vele hogy manapság milyen nehéz olyan lányt vagy faszit találni aki egy érdemes karakter. S persze itt még szeretném azt hozzá tenni, hogy nem csak a fiatalok vannak tisztában ezzel a nehézséggel, hanem egyre inkább az idősebb korosztály is. Hiszen a szülők hallják egymástól is, illetve hallják és látják a saját gyermekükön is hogy keres, próbálkozik itt-ott, így-úgy, élőben és online, randik és stb, de egyszerűen nincs siker. Ráadásul pedig nem 70 évvel ezelőtti éveket írunk, amikor nagyanyáink már 25 évesen túl voltak mindenen. Megvolt a férj, a gyerek, van munkahelye. Tehát miről is van lecsúszva 23 évesen? Legyen büszke magára. Most végzett az iskolával, van 2 diplomája nyelvvizsgával. Ennyit az osztálytaliról szerintem.


Itt vagyok én 26 évesen. Egyszerűen minden fázisban később érek célba, mint a legtöbb ember. Legtöbb ember?? Mik vagyunk, robotok? Meg van ez szabva hogy minden embernek ugyanabban az életkorban kell célba érnie a bizonyos szakaszokban?? Nem! Én később érek, mint a "nagy átlag". Csúsztam a fősulival, 26 évesen végeztem az iskolában és még nincs nyelvvizsgám. Van egy felsőfokú szakmám (ifjúságsegítő), és szociálpedagógus lettem. Nincs munkám, nincs vőlegény, férj és gyerek. A testemet is még csak most hozom helyre mert nem volt miatta életem 15 éven át a kövérségben. És ezt az új életet most kezdtem el élni, nem is oly rég. Sok mindent most hozok be, amin más már rég túl van. De engem épp bezárt a kövérség, és nem mertem.... De hagyjuk is. Nem is folyok most jobban bele ebben a témakörbe, hiszen az már egy másik bejegyzés lenne inkább. Szóval tehát akkor mi is van? Akasszam fel magam? Érezzem sz*rul magam? Gondoljam azt hogy kevesebb vagyok mint a nagy átlag? Lópikulát!

grin hangulatjel Tudom h mit érek és mi van bennem. Én lassabban jutok a célokba, de meglehet h sikeresebb és boldogabb is leszek, mint aki már 26 évesen robotol egy olyan melóhelyen amit gyűlöl, becsúszott a gyerek pedig még nem volt a legjobban felkészülve rá, és kínlódik egy faszival mert közben rájött h lehet h mégsem ő az az ember aki mellett 60 évesen is boldogan fog felébredni. Tehet nekem ezt kellene irigyelnem másoktól? Kérem alássan...én még nem értem meg férje és gyerekre. Én még nem tartok ott se lélekben, se fejben, se sehogy. Menni kellene a tömeg után?? Nekem is? Neked is? Ugyanmár grin hangulatjelMiről maradtam le 26 évesen, vagy ő 23 évesen? grin hangulatjel

Én lassabban jutok a célokba, de meglehet hogy sikeresebb és boldogabb is leszek, mint aki robotol egy olyan melóhelyen amit gyűlöl, becsúszott a gyerek pedig még nem volt igazán felkészülve rá, és kínlódik egy faszival mert közben rájött hogy lehet mégsem ő az az ember aki mellett 60 évesen is boldogan fog felébredni. Tehát nekem ezt kellene irigyelnem esetlegesen? Kérem alássan...én még nem értem meg férje és gyermekre. Én még nem tartok ott se lélekben, se fejben, se sehogy. Menni kellene a tömeg után?? Nekem is? Neki is? Vagy épp neked is, aki hasonló "gondokkal" küzdesz? Ugyanmár!
Persze osztálytalikkor vagy hasonló helyzetekben az ember elkezd görcsölni automatikusan hogy hú vajon a többiek hogy haladnak az életben, hú én kilógok majd a sorból, hú én jóval hátrébb vagyok mint ők? Igen, ez egy természetes reakció. De ezen csakis az egyén tud felülkerekedni. És ne csak az osztálytalikra gondoljunk, hanem úgy "ámblok" mindenre.

Boldog embernek érzem magam még így is? IGEN! :-) Hiszek és bízok magamban? IGEN! Fogok találni állást? IGEN! Aki keres, az talál, és én megállás nélkül ezt teszem. Szóval akkor mi is van??? Miről is beszélünk?!? :-)
Boldogtalan vagy? Tégy ellene! De sosem kell a tömeg után menni, és beolvadni közéjük. Én ezt vallom.

Nagyon érdekelne a te véleményed is! Te hogyan éled/élted meg ezeket a dolgokat?

Köszönöm hogy elolvastál! :-)





Marcsi



2015. május 26., kedd

Amikor elfogy az a bizonyos lelkierő...



Sziasztok!

Az elmúlt 4-5 napban elég fura állapotba kerültem. Biztosan veletek is előfordult már ez az érzés… Amikor sok dolog össze gyűlt a fejed fölött. Amikor nem tudod hogy hogyan tovább, mi lenne a helyes lépés, vajon mit fog hozni a jövő, helyesen döntesz-e. Amikor épp azt érzed hogy lenn vagy, nem pedig fönn. 

Azon elmélkedtem ma délután hogy az ember sokszor csak a fizikai erőt emlegeti, hogy milyen sok erő kell ahhoz hogy eddzen az ember egy ütőset, vagy mennyi erő kell ahhoz hogy cipeld a nehéz szatyrokat bevásárlás után, stb stb. De vajon azt mennyire vesszük figyelembe hogy lelki erő is létezik. És hogy a lelkierőnket honnan szerezzük? Mert az oké hogy a fizikai erőnk hogyan „keletkezik”. De a lelkierőnkről mit tudunk? Abban biztosak lehetünk hogy nem a levegőből lélegezzük be magunkba, és hoppá, máris  milyen nagy adag lelkierőm lett! Saját magunkból kell kisajtolnunk és előállítanunk. És bizony ez az erő nem mindig áll a rendelkezésünkre. Van hogy kifogy és nincs kedvünk az élethez sem. A napokban nem csak a lelkierőm szállt el, hanem az akaratom, a hitem, a bizalmam is. Sok embertől hallottam már hogy mennyire irigylik a kitartásomat. Nos, az is ugrott mostanában. Például az evésre sem figyeltem oda. Nem volt benne rendszer. Mit hogy rendszer?!? Össze-vissza tömtem magamba az édességet. 

De az az én véleményem és taktikám ilyenkor, hogy hagyom magam. Átadom magam az érzésnek. Sajnálom magam, kínlódok, vergődök, nem érdekel hogy mit és mennyit eszek. De miközben kínlódok, közben mégis erőt gyűjtök. Majd pedig fogom magam, felállok és haladok tovább hittel, reménnyel. Kell néha az, hogy átadjam magam annak az érzésnek hogy letojom az egész mindenséget. Az ember pont eleget kap minden nap az arcába, hát miért ne ereszthetne le nagy ritkán? Felemésztődik egy idő után az energia. Újra kell töltődni időközönként. Hiszen rengeteg lelkierőt fogyasztunk el nap mint nap. Erre az erőre van szükségünk ahhoz hogy minden nap hittel haladjunk előre, hogy szorgalmasak legyünk az élet minden területén. Rengeteg nehézség fog még mindenki életében adódni, nem lehet elhasalni csak úgy :-)
 
Már érzem hogy újra erősödök, hogy eleget sajnáltam magam ebben a pár napban. Ma délután csak annyit mondtam magamnak, hogy hé engem semmi nem állít meg. Nincs olyan hogy feladom, nincs olyan hogy megállok. Nem győz le semmi! Még ha néha el is kenődik az ember lánya, sajnáld hát kicsit magad, majd állj fel és irány tovább! Az az érzés van bennem hogy úgyis minden jól fog alakulni, és minden úgy fog történni, ahogy történnie kell. És ha ráadásul mindent megteszek a sikerért, akkor végképp nyugodtnak kell maradnom :-) Amíg hit, remény és akarat van bennem, nincs semmi ami meg tudna állítani. Miközben ezeket a sorokat írom, nem csak kiírom magamból amiket érzek, hanem közben önmagam is tuningolom. És remélem közben nektek is tudok adni egy kis erőt, ha épp hasonló dolgokon mentek keresztül. 


Nektek van valami bevált "technikátok" ilyen helyzetekre? Szívesen elolvasnám, és biztos sok más embert is érdekelne :-)





Marcsi

 

2015. március 3., kedd

Mi történik egy életmód tanácsadónál? (I.)

Sziasztok!

Ez a történet 2-3 hónappal ezelőttre nyúlik vissza. Lelkileg nagyon mélypontra kerültem, amit nem csak lelki gondok okoztak, hanem mondhatni testi problémák is. Bárki találkozott velem, kisírt szemekkel látott, és azt tapasztalta hogy csak árnyéka vagyok önmagamnak. Szakemberek segítségét kértem, többek között egyik főiskolai tanáromét is. Ő ajánlott számomra egy edző-táplálkozás-életmód tanácsadót, akit hamar fel is kerestem. Szinte már-már világmegváltást vártam tőle, mert annyira szét voltam peregve azokban a hetekben. Amikor pedig épp tiszta fejjel éltem a napjaimat, akkor pedig azon gondolkodtam hogy vajon mi fog történni, milyen lesz a találkozás és mit fog eredményezni majd. Azt akartam hogy segítsen nekem abban hogy leküzdhessem a lelki bajaimat, és segítsen megoldást találni a testi problémáimra. Az önbizalmam és az önértékelésem kicsit sem volt a helyén. Ma már kicsit furcsa erről írnom, hiszen akkor hatalmas gond volt ez nekem, viszont ma már csak mosolyogva tekintek vissza arra az emberre, aki akkor voltam. Sokat sikerült fejlődnöm azóta, önerőmből is, és a szakember (innentől nevezzük nevén) Emese révén is. 

Nem voltam megbékélve a testemmel, de ez tulajdonképpen az én butaságomból adódott. Lefogytam, boldog voltam tőle. Majd egy idő után ezt az érzést megszoktam, és már elszállt az újdonság varázsa. Kitűztem magam elé egy újabb célt, hogy hogyan szeretnék kinézni. Ez a cél tulajdonképpen a fitneszmodellek teste lett. Szépen lassan átalakult a fejemben hogy hogyan is néz ki egy hús-vér nő. Hiába voltam tudatában annak hogy az utcán nem fitneszmodell külsejű nők jönnek szembe velem, és hiába tudtam azt hogy hogyan is néz ki egy átlag női test, de egyszerűen "megkattantam" belül és nem tudtam már értékelni amit elértem, és folyton csak a hibákat láttam meg magamon. Hogy min kellene még változtatni, csiszolni, fogyni, alakítani. 





Nagyon őszinte leszek. 2 dologgal végképp nem tudtam megbarátkozni. Az egyik a hasam. Megnyúlt, megereszkedett rajta a bőr a fogyás után. Zsír már nem sok van rajta, de bőr az bőven. Amikor leülök, úgy rogy össze, mint egy hájas has. Ami még ettől is nagyobb szomorúságot jelentett nekem, az a mellem. Többségében nők olvasnak engem, úgyhogy hozzátok szólok :) Tudjátok hogy mit jelent a nőknek a mell kérdése. És most első sorban nem is a méretekre gondolok, hanem a kinézetére. A nőiességet jelképezi, stb stb, ezt nem kell magyaráznom. A mellemen (és több más testrészemen) is akad bőven stria, de azokon már rég túltettem magam, nem érdekelnek. A kinézetén nem sikerült túltenni magam. 40 kg fogyás igenis megviselte, nem meglepő.

Lényeg a lényeg hogy egy elégedetlen ember (ma már látom hogy milyen buta voltam) látogatott el azon a bizonyos napon Emeséhez. Aki nem szerette a testét, nem volt elégedett a látvánnyal, akit egyéb lelki problémák is gyötörtek, akinek az önbecsülése lent volt a béka valaga alatt, és akinek a magabiztossága eléggé megcsappant. Ezek alapján sejthetitek hogy az első találkozás nagy sírás-rívásban tört ki, hiszen Emese leült velem szembe, és annyit mondott hogy mesélj!

Folytatás a következő bejegyzésben érkezik :)


Szép napot kívánok nektek!




Marcsi