Recent Posts

2015. március 3., kedd

Mi történik egy életmód tanácsadónál? (I.)

Sziasztok!

Ez a történet 2-3 hónappal ezelőttre nyúlik vissza. Lelkileg nagyon mélypontra kerültem, amit nem csak lelki gondok okoztak, hanem mondhatni testi problémák is. Bárki találkozott velem, kisírt szemekkel látott, és azt tapasztalta hogy csak árnyéka vagyok önmagamnak. Szakemberek segítségét kértem, többek között egyik főiskolai tanáromét is. Ő ajánlott számomra egy edző-táplálkozás-életmód tanácsadót, akit hamar fel is kerestem. Szinte már-már világmegváltást vártam tőle, mert annyira szét voltam peregve azokban a hetekben. Amikor pedig épp tiszta fejjel éltem a napjaimat, akkor pedig azon gondolkodtam hogy vajon mi fog történni, milyen lesz a találkozás és mit fog eredményezni majd. Azt akartam hogy segítsen nekem abban hogy leküzdhessem a lelki bajaimat, és segítsen megoldást találni a testi problémáimra. Az önbizalmam és az önértékelésem kicsit sem volt a helyén. Ma már kicsit furcsa erről írnom, hiszen akkor hatalmas gond volt ez nekem, viszont ma már csak mosolyogva tekintek vissza arra az emberre, aki akkor voltam. Sokat sikerült fejlődnöm azóta, önerőmből is, és a szakember (innentől nevezzük nevén) Emese révén is. 

Nem voltam megbékélve a testemmel, de ez tulajdonképpen az én butaságomból adódott. Lefogytam, boldog voltam tőle. Majd egy idő után ezt az érzést megszoktam, és már elszállt az újdonság varázsa. Kitűztem magam elé egy újabb célt, hogy hogyan szeretnék kinézni. Ez a cél tulajdonképpen a fitneszmodellek teste lett. Szépen lassan átalakult a fejemben hogy hogyan is néz ki egy hús-vér nő. Hiába voltam tudatában annak hogy az utcán nem fitneszmodell külsejű nők jönnek szembe velem, és hiába tudtam azt hogy hogyan is néz ki egy átlag női test, de egyszerűen "megkattantam" belül és nem tudtam már értékelni amit elértem, és folyton csak a hibákat láttam meg magamon. Hogy min kellene még változtatni, csiszolni, fogyni, alakítani. 





Nagyon őszinte leszek. 2 dologgal végképp nem tudtam megbarátkozni. Az egyik a hasam. Megnyúlt, megereszkedett rajta a bőr a fogyás után. Zsír már nem sok van rajta, de bőr az bőven. Amikor leülök, úgy rogy össze, mint egy hájas has. Ami még ettől is nagyobb szomorúságot jelentett nekem, az a mellem. Többségében nők olvasnak engem, úgyhogy hozzátok szólok :) Tudjátok hogy mit jelent a nőknek a mell kérdése. És most első sorban nem is a méretekre gondolok, hanem a kinézetére. A nőiességet jelképezi, stb stb, ezt nem kell magyaráznom. A mellemen (és több más testrészemen) is akad bőven stria, de azokon már rég túltettem magam, nem érdekelnek. A kinézetén nem sikerült túltenni magam. 40 kg fogyás igenis megviselte, nem meglepő.

Lényeg a lényeg hogy egy elégedetlen ember (ma már látom hogy milyen buta voltam) látogatott el azon a bizonyos napon Emeséhez. Aki nem szerette a testét, nem volt elégedett a látvánnyal, akit egyéb lelki problémák is gyötörtek, akinek az önbecsülése lent volt a béka valaga alatt, és akinek a magabiztossága eléggé megcsappant. Ezek alapján sejthetitek hogy az első találkozás nagy sírás-rívásban tört ki, hiszen Emese leült velem szembe, és annyit mondott hogy mesélj!

Folytatás a következő bejegyzésben érkezik :)


Szép napot kívánok nektek!




Marcsi