Sziasztok!
Rengeteg gondolat van bennem, ezáltal biztos kicsit
össze-vissza lesz ez a bejegyzés, bocsánat érte. De a lényeg az biztos
kihámozható lesz majd :)
Akik rendszeresen olvasnak, tudják hogy min mentem keresztül
a 2013-mas év alatt. Teljes, és a feletti erőbedobással sikerült 37 kiló
súlyfeleslegtől megszabadulnom. 2013. januárjában 100 kilóval kezdtem bele az
életmódváltásba. Minden porcikámmal és az agyam teljes részével csakis a
fogyásra összpontosítottam. Kiiktattam pár dolgot az étrendemből, és bekerült
pár új dolog a helyükre. Nagyon oda
figyeltem hogy mit eszek, és hogy mennyit. Illetve nem faltam degeszre magam
mint éveken át tettem, hanem többször keveset ettem, ahogy egészséges, ahogy
kell :)
Folyamatosan elkezdtem szoktatni magam a mozgáshoz is, majd pedig amikor már
elég edzettnek éreztem magam, elkezdtem keményebb edzéseket csinálni, illetve a
mennyiséget is növeltem. A fogyásom nagyon szépen és fokozatosan haladt. Heti
0,5-1 kg között menetelt. Nem szenvedtem közben, hanem élveztem az egészet. Egy
percig nem éheztem. És mindent megadtam a szervezetemnek amire szüksége volt.
Étrendkiegészítők és szilárd táplálékok formájában is.
Amikor azt írtam pár sorral feljebb hogy minden porcikámmal
erre az egész folyamatra összpontosítottam, ezt tényleg szó szerint kell
érteni. Ahogy felébredtem és kinyílt a szemem, onnantól kezdve végig az esti
elalvásig csak annak éltem hogy a lehető legtöbbet hozzam ki magamból. Minden
napomat ez tette ki, mind agyilag és mind fizikailag. Heti 6 nap edzés, minden
nap 3-szor. Ez volt a legfontosabb és minden más csak utána következett. Tehát
el tudjátok képzelni… :)
És igen ennek a kemény munkának meg is lett az eredménye. Hiszen a 100 kilós
lányból, 63 kilós lett 11 hónap alatt. Érdekes volt megszokni az új külsőm és a
vele járó dolgokat is. Nagyon boldog voltam! :)
Sajnos, vagy nem sajnos, de mindennek lehetnek hátulütői.
Bár lefogytam, de ennek köszönhetően a melleim mérete a felére csökkent (jó ok,
még így sem panaszkodhatom, mert volt miből lemennie). De a bőr az ugyanúgy ott
maradt, csak a zsírszövet fogyatkozott meg belőle. Illetve meg is ereszkedtek.
Tehát nem feszes és tömött. Bizonyos pózokban kifejezetten csúnya is. Nem
szoktam ok nélkül panaszkodni, tehát ha ezt írom, akkor az sajnos így is van.
100 kilósan a hasam is nagyra nőtt, mert már nem tudtam hova
hízni (pedig sosem voltam hasra hízó típus, de ugyebár valahová mennie kellett
a zsírnak még tovább). Ok, sok stria keletkezett a hasamon, ezt még úgy ahogy
el is fogadom. Ez van! Bármit teszek, azok ott fognak maradni. Annyi pozitívum,
hogy elhalványodtak. Tényleg, sebaj! :) Viszont az hogy a bőr
ott is lóg, mert kitágult, az nagyon bosszant. Ronda. Persze sok-sok idő
elteltével majd ha minden igaz vissza fog húzódni. De így most úgy néz ki,
mintha jó hájas lenne. Persze, van még zsír rajta, de a nagyobb része csak
felesleges bőr. És sajnos a belső combommal is ugyanez a helyzet. Roggyant a
bőr ott is.
Az elért 63 kilómnál azt mondtam hogy többet nem szeretnék
fogyni mert elveszítem a nőies, formás, homokóra alkatot. Elvesztettem. A
csípőm úgymond eltűnt, mert „lefogytam onnan, ami volt”. Nagy súllyal csípő
kerekítő, formáló edzéseket csináltam, de sajnos nem tudtam olyanná formálni
amilyenné szerettem volna. Beletörődtem nagy nehezen, rendben...akkor hát marad
a sportos, „egyenesebb” alak. De ha már ez van, és nincs mit tenni ellene,
akkor fogyjunk még! Így hát további 7-8 kg a célom, amit le szeretnék adni.
Az elmúlt hónapok alatt, mindig az volt bennem hogy ha nem
hajtottam ki a belem az edzésnapokon, akkor nem éreztem azt hogy minden tőlem
telhetőt megtettem a célom érdekében. Nem voltam elégedett, lelkiismeret
furdalásom volt. Így hát természetesen igyekeztem mindig kihajtani magam,
kihozni a maximumot. Sikerült is. És olyankor mindig boldogan, büszkén és
elégedetten hajtottam álomra a fejem.
Desszerteket, finomságokat, sütiket csak ritkán ettem. Kb.
hetente-2 hetente egyszer, és akkor is csak picikét. Amikor elértem a 63 kilót,
kicsit engedtem a diétán mert úgy voltam vele hogy már csak súlymegtartani
szeretnék és izmosodni mellette. Így hát hetente kb. 2-szer is volt hogy
becsúszott valami desszert. Mi következett ezen alkalmak után?
Lelkiismeret-furdalás. Akarat gyengének érzem magam minden egyes ilyen kis
falatka után. Legyen az egy szem szaloncukor, egy szelet süti, vagy 2 kocka
csoki.
Az edzések terén is picit, de lejjebb engedtem a dolgokat.
De csak annyiban hogy nem hajtottam ki a belem. Ugyanúgy megvan a napi 3 edzés.
Mi következett? Lelkiismeret-furdalás.
Megrögzött, függő, mániákus, beteges vagyok? Lehet! Nem
tudom, de az biztos hogy pszichésen nem ok valami ezen a téren. Szerintem! De
nem tudom igazából…
Jobb és jobb akarok lenni, nem elég az ami van. Az elmúlt
hónapjaim is így teltek. Jobbnak, jobbnak és jobbnak lenni, minden egyes nap elteltével.
Mára már sikerült megszoknom az új testem, olyannyira hogy már szinte
egyáltalán nem vagyok elégedett magammal. Néha ismét kicsit kövérkének érzem
magam. Hiába látom hogy nő létemre mennyire izmos a karom, hiába tapintom hogy
mennyi izmot sikerült a lábaimra is „felpakolni”, stb. Mégsem elég, mégsem
tetszik. Harcolok saját magammal.
Hiába tudom hogy az már szinte csak bőr ami van a hasamon
vagy a belső combomon, mégis feszengek tőle/miatta. Egész egyszerűen azért,
mert nem szép! Nem esztétikus! Én nem akarom hogy így nézzen ki. Ezért (is)
hajtom magam újra keményen. De úgy érzem mégis, hogy nem elég keményen.
Tavasszal már rövidnadrágban akarok feszíteni az utcán.
Sosem jártam rövidnadrágban senki előtt. Maximum kis koromban, kb. 15 évvel
ezelőtt.
Húha, úgy érzem hogy most nagyon komolyan megnyíltam
előttetek :)
Mert ezek olyan dolgok, amikről nem szívesen beszélek. De hátha érzett már más
is hasonlókat, és tud nekem segíteni. Hátha tudtok velem tapasztalatokat
megosztani. Vagy csak elküldeni a jó büdös fenébe, hogy Marcsi te egy idióta
vagy! Bármilyen gondolatnak örülnék :)
Nehéz valamit is kezdenem ezzel a helyzettel, bár tudom hogy csakis magamon
segíthetek. Nekem kell rendet rakni az elmémben. Bár most azt érzem hogy kicsit
jobb, azáltal hogy kiírtam ezeket magamból.
Hát, azt hiszem nagyjából ennyi az, ami nyomja a lelkem :)
Marcsi
6 megjegyzés:
Hihetetlen erős vagy és kitartó. Esküszöm csodállak,én 60 kiló vagyok és a hasamon meg csipőmön, illetve a combomon van egy pici felesleg. Nagyon szeretnék pár kilót leadni,de nagyon lusta vagyok és imádok enni. Mikor melegebb volt még jártam futni,majd abbahagytam. Akkor nagyon jó érzés volt,hogy nem értek össze a belsőcombjaim mikor fürdőrucit viseltem, de persze ez októberre megváltozott. Most,hogy jönnek az ünnepek megint a sporton töröm az agyam, hogy jó lenne neki fogni..nem ártana, sőt kell is a szervezetnek, de egyszerűen nem megy.
Most, hogy elolvastam egy a bejegyzést erőre kaptam, hogy igenis én is megcsinálom!( persze,csak szigorúan Karácsony után) :D.
Szóval kitartást,és ne add fel, biztos ezekre a problémákra is kapsz megoldást, mint mindenre! Üdv. Bogi és Kellemes Ünnepeket kívánok! :)
Nagyon aranyos vagy Bogi, köszönöm szépen! :)) Aztán azért csak óvatosan az ünnepek alatt :P A mérték a lényeg :) Kellemes ünnepeket kívánok!
Marcsi, csak azt tudom mondani, hogy k*rva jó csaj vagy (bocs a kifejezésért). Azt hiszem, most egy picit másba kellene az energiáid egy részét fektetni, mert kitartás és motiváltság van benned, ha mást is ennyire jól csinálsz :) Ne kötelesség legyen, hanem öröm a mozgás és az evés. Megcsináltad, átlépted a határaidat, tartod is, ami sokkal nehezebb, de ennek a mélyén még az önbizalomhiányod húzódhat, hogy sosem leszel elég jó. Pedig nézz szét, mennyi embert motiváltál, inspiráltál, mert ez valami hihetetlen nagy teljesítmény! Szóval keress más célt (is) 2014-re mert az is a Te éved lesz!
Ó, Edit, köszönöm! :)) Az a baj hogy nincs mindenhez ennyi kitartásom és motivációm. Szerencsére a mozgás és az evés is örömből történik és nem kötelességből. Hálát is adok érte a jó Istennek :) De persze vannak még más céljaim, csak egyszerűen egy olyan alakot akarok faragni magamból, hogy bárhol és bármikor büszkén le tudjam dobni magamról a ruhákat, legyen az strand vagy bármi. És ott még sajnos nem tartok, de tartanom kell!!! :)
Én is hasonlóan érzem már magam.. Leadtam 13 kg-t, de most,hogy a kalóriabázis egy 1094 kcal-s étrendet hozott ki és átálltam a kardióról a súlyzós edzésre, tehát kevesebb kalóriát égetek el, mint eddig, már kezd frusztráló lenni. Kezdek az önsanyargatás szintjére süllyedni. Egyik este jó sok hónap után megettem egy kis spagettit és kényszerűen úgy éreztem, hogy ki kell mennem futni, mert felrobbanok. Nekem is az a célom, hogy nyáron már büszkén hordhassak rövidnadrágot, ami én is utoljára valamikor általános iskolás koromban hordtam. Néha elgondolkozom, hogy biztosan jó e ez így, de kitartó vagyok és nem adom fel.Csak túl kell lépnem ezen a mélyponton. :)
De ugye nem 1094 kalóriát viszel be? Mert az nagyon kevés. A 13 kilóhoz gratulálok! :))
Sajnos az ember nagyon nagy harcokat vív saját magával, de igyekezni kell ésszerűen gondolkozni és dönteni.
Megjegyzés küldése
Köszönöm hogy megjegyzést írsz! Sokat számít a visszajelzésed :-)