Sziasztok!
Megint eltűntem kicsit, ismét fesztiválozás miatt :-) Most épp a SZIN volt a hunyó. De ezzel sajnos vége az idei nyár fesztiválszezonjának. Bárcsak örökké tartana, vagy legalább még 1-2 hónapig.
Nem tudtam túl jó címet adni ennek a bejegyzésnek, bár nem is a cím most a lényeg.
Nagyon sokan olvastátok Crystal Makeup Timi bejegyzését, amiben leírta az érzéseit a blogolással kapcsolatban. Láttam hogy nagyon sok komment érkezett a post alá, és még abban a pillanatban írni akartam volna egy bejegyzést, de nem tettem. Viszont most mégis megpróbálom röviden össze szedni hogy mit is érzek, gondolok.
Bő 1 éve kezdtem blog írásba. Akkoriban még kevesebb beauty blog volt, mint most és kevesebb blog gyűjtő oldal is. Mint pl a Sminkbox. Akkoriban ultra pocsék képeket tettem fel a bejegyzésekhez, telefonnal készült, minősíthetetlen képek voltak. A blog sablonja is nagyon csiricsáré volt, illetve a maga a fogalmazásom, gondolkodásom is teljesen más volt. Abban a formában kevesen "haraptak rá" a blogomra, illetve nyomták meg a "Feliratkozás a webhelyre" gombot. Ma már marha nagy a kínálat a blogok között, az olvasók könnyen tudnak szelektálni hogy mi az ami tetszik nekik, és mi az ami nem. Viszont minél nagyobb a kínálat, annál nehezebb rátalálni 1-1 olyan blogra amiben van is spiritusz. Könnyebben elvész vagy beolvad a sok-sok blog oldal közzé.
Na és persze a blog gyűjtő oldalaknak köszönhetően már nem is olyan fontos hogy megnyomjuk a "Feliratkozás a webhelyre" gombot, hiszen elég rákattintanunk azokra a címekre, amelyek felkeltik az érdeklődésünket, és máris lehet olvasni.
Egyre több blog, egyre unalmasabb. Én nem sminkboxozok, hanem mindig feliratkozok azokra a blogokra amik tetszenek nekem, ezzel is tudtukra adván hogy: "héé, tetszik amit csinálsz ember!" De mostanában amikor nekiülök elolvasni az új bejegyzéseket, sokszor csak pörgetem és pörgetem őket, és nem találok olyan címét ami felkeltené az érdeklődésemet, hogy rá is kattintsak és elolvassam. Valahogy nem tud érdekelni az amikor csak annyit látok hogy kifestette X a körmeit valami nude színre, és a "nagy dobás" benne az hogy a gyűrűs ujján lévő körmét más színre festette. Wááóóó, kösz! Az sem tud érdekelni, amikor napi smink néven megmutatja hogy felkent egy alapozót, egy szájfényt és szempillaspirált. Vagy amikor már századik blogon látom az új Essence trendkiadást, X.Y. termék tesztjét (Aden, Sunfleur....legalább ne egyszerre kívánnák a bloggerektől hogy teszteljék le őket, hanem X időkihagyással)
Az viszont baromira tud érdekelni, amikor tényleg olyan bejegyzést raknak közzé amiből tanulni is lehet vagy csak egyszerűen jól esik a szememnek a látvány, netalántán elgondolkodtat amiről ír benne X.
Jó pár hónapja, elkezdett nagyon érdekelni a fotózás. Rengeteget fotóztam/fotózok mindenhol. A kertben, utcán, emberek között, bárhol. Mindig nálam van a gép. Rengeteg netes anyaggal elkezdtem autodidakta módon tanítani magam. Fel is kért egy kisebb rádió fotózni fesztiválokra. Egy álmom teljesült, amikor úgy mehettem be a Fezenre vagy a SZIN-re is, mint sajtós, és az volt a dolgom amit imádok. Fotózzak és fesztiválozzak. Fotózzam le amit látok, és ami a legjobban vissza adja a fesztivál hangulatát. Ez még inkább ösztönzően hatott rám. Elkezdtem gyűjteni egy Nikon tükörreflexes gépre. Még több fotós anyagot szedek le a netről. Könyveket kölcsönzök ki.
A bejegyzésekhez is olyan képeket töltök fel, amik a lehető legszebbek, legjobb szögből és legjobb fényviszonyban készültek. A lehetőségeimhez mérten a legjobbat próbálom adni. Meguntam azt is, hogy csak a "bugyuta" -ne értsd szó szerint- tesztekkel jöjjek mindig, hanem megpróbáljam elgondolkodtatni azt aki épp olvas engem. Mégis azt látom hogy 1000 hónapban 1 új olvasó iratkozik fel hozzám. Belájkolnak FB-on és annyi. Ez vagy azt jelenti hogy szar amit csinálok, szarok a képeim, szar a fogalmazásom, unalmas vagyok. Vagy egész egyszerűen már nem érdemes nyomkodni orrba-szájba a Follow gombot, hanem elég a sminkbox az olvasáshoz.
Tegnap megosztotta az Ilcsi FB oldala azt a bejegyzésemet, amiben a legutóbb megmutattam hogy milyen lett az arcom az aknék után. Sokan megosztották és lájkolták is. A következménye az volt, hogy rengetegen elolvasták azt a postomat, illetve át is néztek más bejegyzésemre is. Új olvasó: nulla.
Nem tudom. A választ talán csak az olvasók tudják. Semmiképp sem azért írom a blogot hogy azzal büszkélkedhessek hogy ezrek olvasnak. Mert ha már egy embernek adtam valami újat, vagy segítséget, megérte! De az tény és való, hogy marha nagy visszaigazolás amikor azt látom hogy iratkoznak fel új olvasók. Mert az azt jelenti hogy valamit jól csinálok.
Tegnap kaptam egy levelet az egyik olvasómtól:
"Szia Marcsi!
Nagyon szeretem a blogod olyan jókat írsz..... Remélem még sok termékről írkálsz nekünk, én páldául mindenre allergiás vok, nem bírom csak az ilcsit, meg még pár dolgot, de nem nagyon merek kisérletezni, ezért is jó ha valahol az ember utána tud olvasni."
Annyira jól esett! Szinte egy lelki fröccs volt számomra. És minden ilyen üzenet iszonyatosan meg tud érinteni! Ezért érdemes csinálni, és írni.
Tele vagyok még ötletekkel, gondolatokkal amiket meg akarok osztani veletek a közeljövőben (is). Tesztekkel is tele vagyok, amikről szintén írni szeretnék nektek. Olyan termék tesztekkel, amiket nem olvasni minden második blogon is. Ilyen volt például az Ilcsi is, nagyon sokan szerettétek és örültetek neki, mert szinte alig van Ilcsis teszt a neten.
Az biztos, hogy előbb utóbb úgyis kiesnek az olyan blogok, amikre a tartalmuk miatt nincs igény. ...Én azért még kitartok! ;)
Marcsi