Recent Posts

2012. szeptember 14., péntek

...múlnak az évek

X héttel ezelőtt olvastam egy postot, ami egy újabb születésnapról szólt az egyén életében, és ahhoz a cikkhez érkezett egy olyan komment, amin nagyon meglepődtem. Csak azért lepődtem meg, mert egy olyan gondolatot, érzést képvisel amiről én sajnos egyáltalán nem úgy vélekedem.

Nem azért írok most erről, mert szülinapom van, vagy épp az közeleg. Hanem mert 20 éves korom óta (23 vagyok most) egy hülye, idióta, pocsék, sz*r és még sorolhatnám a jelzőket, hogy milyen érzés kerített hatalmába. 
Kb 12 éves koromtól mindig azt vártam hogy jöjjön egy újabb és újabb születésnapom, mert akkor végre már idősebb leszek, nem pedig egy kis taknyos. Majd mikor eljött a huszadik születésnapom, onnantól kezdve többet nem vártam a következő szülinapom, sőt...! Nem akartam megünnepelni, nem örültem ha felköszöntöttek, stb. Ez szerintem pszichés vonalra vezethető vissza, vagy csak egyszerűen ennyire pánikkal élem meg az idő múlását. 








Egyszerűen rettegek az évek múlásától. Hogy nem maradok iskolás, fiatal, akinek csak a tanulás és a bulizás az élet (nagyjából). Félek hogy egyszer csak elillan a fiatalság, amikor még szinte bármit megtehetek. Nem a ráncoktól félek, hanem magától az érzéstől, és hogy elveszítem azt az életérzést ami bennem van, bennem mint fiatal húszas évei elején járó lányban.
Szinte minden nap (!!) eszembe juttatom hogy 23 éves vagyok, és élvezzem ki, használjam ki, addig amíg ennyi vagyok, és nem pl 33. 
Volt olyan szülinapom, amikor sírtam is. Sírtam, mert megint elment egy év, és megint arrébb mentem a 20-tól. Egy ideje már a FB adatlapomon sem jelenítem meg a születésem évszámát. Sőt, úgy döntöttem hogy a hónap-napot is kiveszem, mert nem akarom hogy felköszöntsenek -úgyis nagyon kevesek tudják fejből hogy mikor születtem-






Nem vagyok depressziós, vagy őrült, mert imádok élni és fiatalnak lenni. Csupán félek az évek múlásától. Mert fiatalnak lenni jó!! Nagyon jó! Annyi mindent megtehetsz amit 30 vagy 40 évesen már nem. 
Tudom hogy az élet ezzel jár, hogy múlnak az évek. Tisztában vagyok mindennel, mégsem fogadom el. Tudom hogy minden korszaknak vannak jó "tulajdonságai". Minden korosztálynak meg van a pozitív és negatív velejárója. De én mégis azt állítom, hogy fiatalnak lenni a legjobb!


"Azt mondom, hogy egyáltalán nem kell a fiatalságot visszasírni. Annak is megvolt a szépsége, ki is használtuk, de elmúlt. 40 felett majd egy új korszak kezdődik, az önmegvalósítás ideje. Hisz, már megvan mindenünk, a család, az egzisztencia, már csak az igazi, titkos vágyainkra kell odafigyelnünk. Van egy éved, hogy kitaláld, mivel szeretnéd majd a következő 40 évet eltölteni, és ideje előkészíteni hozzá a terepet:))"

Ez volt az a komment amin nagyon elcsodálkoztam, mert annyira távol áll tőlem ez a kijelentés sajnos. Én igenis, már vissza sírom, pedig el sem múlt. És most biztosan sokan azt gondolják magukban, akik idősebbek mint én, hogy ez bolond/nem normális. Ahelyett hogy örülne hogy még csak 23. És biztosan én is hőbörögnék ha negyven X évesen elolvasnám valakitől ezt a bejegyzést! :-)

Nos, én sajnos így élem meg az évek múlását. Nem tudom mi ez a hülye felfogás, és remélem egyszer majd elmúlik! Viszont most annál erősebb még. 
De az biztos hogy azon vagyok, hogy fiatalságom minden percét/másodpercét kihasználjam és megéljem!


Ti éreztetek már hasonlóan mint én? Vagy egyszerűen csak orbitális nagy baromnak gondoltok emiatt? ;)





Marcsi




22 megjegyzés:

Borsi írta...[Válasz erre...]

Teljesen normálisak az érzéseid, nagyon szubjektív dolog, hogy ki hogy éli meg az évek múlását. Én mindenesetre sokkal jobban érzem magam így 30 fölött, mint anno a húszas éveimben. Mosolyra fel, gyönyörű éveid jönnek! :)

Marcsi Kincsesládikája írta...[Válasz erre...]

Én azért mégiscsak szívesen maradnék így ahogy vagyok épp :) :P :$

Kriszta írta...[Válasz erre...]

Nekem sajnos teljesen ugyanez a felfogásom... És tényleg mindenki legyint- főleg ugye az idősebbek-, amikor megemlítem, hogy már megint eltelt egy év és hogy milyen gyorsan szalad az idő.
Mondjuk a szülinapomat azért még mindig szeretem. :-D

Marcsi Kincsesládikája írta...[Válasz erre...]

Legalább te ennyivel is "jobb" vagy nálam! :))

dotty írta...[Válasz erre...]

hát én nagyon nem értek veled egyet, főleg abban az ügyben, hogy nem ünnepled meg és hasonlók. én mindig alig várom a szülinapom, mert akkor legalább tudom, hogy hányan törődnek velem igazából és tökre jól esik, hogy jéé mennyien felköszöntöttek! szerintem is élvezni kell addig amíg lehet és megmondom őszintén én inkább várom mi lesz később, mert kíváncsi vagyok milyen is lehetnék 26-28 évesen, mikor már lesz családom :) én most leszek 20 és soha nem akartam fiatalabb lenni! mindig csak idősebb és még mindig meg van ez a hülye szokásom :D lehet majd 10 év múlva már én is sírni fogok, hogy nem leszek már soha fiatal (bár bízzunk benne, hogy addigra valami megtalálja az örök élet forrását ;)

Marcsi Kincsesládikája írta...[Válasz erre...]

Én másból is észre veszem hogy hányan törődnek velem (és tulajdonképpen nem a db szám számít, hanem a minőség és mennyiség)! :) Nem pont a szülinapom fogja számomra prezentálni. Mert egy évben millió apró alkalom adódik arra hogy ezt mások "bebizonyítsák" felém.
20 éves koromig én sem problémáztam azon, hogy fiatalabb szeretnék lenni :)
De hát ezt mindenki a maga módján éli meg...

Szamóca írta...[Válasz erre...]

Nálam ez 18 évesen tetőzött, akkor azt mondtam ennyi, nem akarok egy évvel sem öregebb lenni!
Eljött a 19 és magamon kívül voltam, az volt a legsz*rabb szülinapom!
Aztán megpróbáltam ezzel együtt élni és elengedni ezt a hülye felfogást!
Azóta úgy vagyok, hogy inkább Élek és nem gondolok a koromra! Mit számít mennyi vagyok? Vissza nem tudom forgatni vagy megállítani az időt! És kell mondjam, ugyanúgy járok bulizni, mindig jövök, megyek. Hétvégén nem is vagyok otthon.
Ezzel csak azt szeretném sugallni, hogy nem korban kell számolni az időt, hanem abban, hogy mennyit élsz eközben!

Kriszti írta...[Válasz erre...]

Komolyan azért siránkozol, mert MÁR! 23 éves vagy? Erre kár volt egy egész bejegyzést pazarolnod szerintem. Egyébként minden kornak megvan a maga szépsége. Ahelyett hogy gyászolod a 20-as éveidet inkább örülj annak, hogy egészséges vagy, van hol laknod, van mit enned, vannak szeretteid és stb...

Marcsi Kincsesládikája írta...[Válasz erre...]

* Szamóca: Értem hogy mire gondolsz, és egyébként egyet is értek vele! :)


* Kriszti: Igen, ezen siránkozom :D Bár voltaképp nem pont siránkozásnak nevezném :)
De mivel ez az én blogom, így arra pazarlok bejegyzést, amire jólesik :) Megosztottam az érzéseim az olvasókkal, illetve kíváncsi voltam hogy ők mit gondolnak erről, mik az érzéseik, tapasztalataik.
Amiket felsoroltál, mindet megbecsülöm és tiszta szívvel örülök nekik!
Köszönöm hogy benéztél, és kommenteltél!

hkorinna írta...[Válasz erre...]

Szerintem nem volt felesleges bejegyzés, én nagyon szeretem az ilyen személyes jellegű posztokat! :) Hasonlóképpen érzek, mint te. Régen én is mindig vártam a szülinapomat, de olyan 21-22 évesen megállítottam volna az időt! Az én szülinapom is pár hét múlva itt lesz, 26 leszek, szóval közelebb leszek a 30-hoz, mint a 20-hoz, és ez eléggé megrémít. Viszont sokkal érettebben gondolkodom, és nagyobb tapasztalattal rendelkezem, mint pár éve, ez pedig több önbizalmat ad az élet bizonyos területein. Minden rosszban van valami jó! :)

Marcsi Kincsesládikája írta...[Válasz erre...]

Nem is nézel ki annyinak, mint amennyi leszel! :O :)

Kátya írta...[Válasz erre...]

Ez általában csajos/nőcis dolog, hogy nem akar senki megöregedni/ vagy pedig rosszul esik neki az öregedés etc. Én úgy közelítem meg, hogy minden elmúlt nappal közelítek ahhoz a bölcsességhez, amit majd 50 év múlva felmutathatok. xD Egyébként igen, van amikor én is elhűlök, hogy basszus 22 vagyok és semmit sem csináltam még az életemben, vagy hogy elmegy mellettem az élet és ilyesmi. De majd kinövöm (legalábbis remélem).

Marcsi Kincsesládikája írta...[Válasz erre...]

Mondom én nem konkrétan az öregedéstől vagy a ráncoktól félek. Hanem csak nem akarom hogy elmúljon a húszas évek béli fiatalságom :)

Kátya írta...[Válasz erre...]

Van olyan, aki a harmincas éveiben sokkal felhőtlenebbül érzi magát. Vagy sokkal jobban érzi magát. Na , szóval You know what I mean. ;) :D:D

Marcsi Kincsesládikája írta...[Válasz erre...]

Majd meglátjuk hogy alakul :D De azért még szerencsére kicsit arrébb van :)

mrs__kovacs írta...[Válasz erre...]

Én csak így hétről hétre lepődök meg, hogy jó ég, megint hétvége, vagy megint hétfő.. Vagy jóég már X hónap van. Viszont szerintem nem kell görcsösen ragaszkodni a fiatalsághoz, mert szerintem nem a korod száma adja vissza, hanem inkább az ember felfogása, viselkedése, hogy milyen "fiatal" (tehát nem a számot, hanem úgy magát az érzést).

Marcsi Kincsesládikája írta...[Válasz erre...]

Ezen én is mindig nagyon meglepődök hogy ú basszus már megint egy új hét kezdődik...már megint karácsony van, és így tovább :/

Bogi Vrg írta...[Válasz erre...]

Teljesen meg tudlak érteni, bár tényleg kicsit furcsa, hogy ilyen hamar rád tört ez az érzés.
Én nemsokára 28 leszek és kb. 1-2 éve érzek hasonlót, de nekem az a bajom, hogy mindig nehezen találtam munkát, mert túlképzett vagyok és úgy éreztem, le vagyok maradva azoktól, akik 20 évesen már dolgoznak. Nagyon irigylem őket néha, de belegondolok, hogy lehet, hogy nekik pl. nem volt lehetőségük tanulni és talán engem is irigyel valaki, amiért én évekig tanulhattam és jól is ment. De a másik oldalról meg most érzem magam talán a legjobban a bőrömben, mert mostanában nagyon sokat tanultam magamról (is) és most jött el az öntudatra ébredésem. Olvastam valahol, hogy 27 év után nagyot változik az ember, ezek szerint nálam ez bejött.

Marcsi Kincsesládikája írta...[Válasz erre...]

Igen, nagyon furcsa hogy ilyen hamar rám tört ez az érzés :/ De lehet hogy majd egész egyszerűen elmúlik magától.
Hiszek abban, hogy minden eljön a maga idejében, és ki van találva az eleje és a vége is... :)

miazanna írta...[Válasz erre...]

Érdekes, hogy már most ennyire görcsösen ragaszkodsz a 20-as éveidhez, pedig még épp hogy belecsöppentél.
Mit gondolsz, mi lesz az, amit 30 évesen nem tehetsz meg? Az is kérdés, hogy most megteszed-e. Az a tippem, hogy akkor félünk valaminek az elmúlásától, ha úgy érezzük, hogy nem használjuk ki eléggé. Ha most úgy élsz, ahogy szerinted ilyen idősen "kell", ahogy szeretnél, és maximálisan kiélvezed, akkor szerintem ezek a negatív érzések maguktól el fognak múlni. Mert ahogy idősödsz és komolyodsz (az mindig lehet:), úgy találsz majd más értelmet az életednek, más perspektívát.
Az alapján, amit írtál ("nem maradok iskolás, fiatal, akinek csak a tanulás és a bulizás az élet (nagyjából)"), attól félsz, amitől sztem a legtöbben megrettenünk ebben a korban, hogy egyrészt elvész az "én (mint fiatal) vagyok a világ csúcsán, most bármit megtehetek" érzés, és eljön a felelősségvállalás ideje. Amikor már kénytelen az ember valódi felelősségeket magára vállalni. Felelősséget vállalni mások felé, betartani a szavát, felelősséget vállalni a családjáért és barátaiért, lemondani a fiatal felnőttséggel járó mérhetetlen önzőségről.
Sztem mindenkinél eljön ez az érzés előbb-utóbb, amikor rádöbben, hogy felnőtt, és már nem csak a papírja alapján, hanem mások is felnőttként tekintenek rá, akitől azt várják, hogy felnőttként viselkedjen. Ez most így nézve baromi nehéz. Ezért érdemes sztem elgondolkozni azon, hogy mi az, amit úgy gondolsz, hogy később már nem tehetnél meg. Megtetted már? Meg akarod még tenni? vagy már most úgy érzed, hogy annyi mindent nem tettél meg? Annak biztosan nincs értelme, hogy görcsösen ragaszkodj olyan évekhez, amikor ugyanúgy nem csináltál semmit, mint ahogy most sem (ezt általánosságban mondom). Valószínűleg, ha már élsz a lehetőséggel, amit elvileg csak most tehetsz meg, utána már nem fogsz fájó szívvel gondolni rá.
Szóval két dolog van, egyik az, hogy találd ki, mi az, amit csak most élhetsz meg, és élvezd ki. Sztem "ha elég ideig élvezed", akkor már szívesebben térsz át egy másik élvezetre. Ha most tényleg kiélvezed a tanulást (de tényleg azt is, az sem jön már vissza), és a bulizás féktelen örömeit, "kiéled" magad, akkor majd ugyanolyan szívesen veted bele magad az első munkahelyed, első *(szabadon kitölthető)* nehézségeibe, kötelezettségeibe.
A másik, hogy nyilván már most elmúlt egy része, amit nem használtál ki eléggé, legalábbis most így érezheted. De sajnos nem érdemes siratni.
Nem tudom, hogy sikerült-e a tieddel rokon gondolatot megfogalmaznom, lehet, hogy teljesen mást értettél a poszt alatt.
A lényeg, hogy úgy 3 évig még mondhatod magad 20-nak, értem ez alatt, hogy viselkedhetsz úgy, mint egy 20 éves. Elvégre sokan csak akkor végeznek egyetemen. Úh bőven van időd 20 évesnek lenni. És nem hiszem, hogy el kéne veszíteni, a mostani hozzáállásodat az élethez, inkább emlékeztesd magad, hogy mit tartottál fontosnak ebben az életkorodban, és akkor talán 30+-asan is olyan életet élsz, amivel elégedett lehetsz. Egy kicsit gondolom mindenki gyászolja a fiatalkorát, de miért ne tennénk, ami végérvényesen elmúlik, az mindig a gyász érzetét kelti bennünk. De ugyanúgy, ahogy egy másik ember elvesztésekor, saját magunk gyászolásából is fel kell állni, túl kell lenni rajta, erre kell törekedni. És igyekezni megtalálni az előttünk álló hosszú évek szépségeit.
Ez még egy másik dolog, hogy miért is kell annyira a 20-hoz ragaszkodni.:) Manapság, ahogy nő az átlagéletkor, életszínvonal, már nem is várja el senki, hogy az ember 23 évesen megkomolyodjon. Teljesen elfogadott 30 évesen is "szinglinek" lenni, bulizni, stb. Ha 33 évesen szül egy nő, az manapság normális és elfogadott. Így ha engedünk is a társadalmi nyomásoknak (ami végül is az egésznek a lényege), akkor is ráérünk még 30 után behódolni.
Na, ez hosszúra nyúlt, remélem majd olvasod.

miazanna írta...[Válasz erre...]

lehet, hogy nem egészen összefogott, amit írtam, inkább egy gondolatfolyam, ezért kissé inkonzisztens. nehéz ebben a szövegdobozban átláthatóan írni:)

Marcsi Kincsesládikája írta...[Válasz erre...]

Köszönöm szépen ezt a hosszú kommentet! És tényleg köszönöm, mert nagyon tanulságos gondolatokat írtál le benne, és sokat segítettél abban hogy másképp álljak a dologhoz, vagy legalábbis másabb gondolatok fűződjenek az idő múlásához.

Megjegyzés küldése

Köszönöm hogy megjegyzést írsz! Sokat számít a visszajelzésed :-)