Recent Posts

2012. augusztus 31., péntek

Mit takar a külső?

Valamelyik nap épp az Árkádból tartottam a lakás felé trolival, majd velem együtt egy másik csaj is leszállt róla, és szintén arra gyalogolt amerre én is. 26-27 lehetett, erős szolis barna bőr, tetkó a lapockájánál, lenge fekete miniruha, magassarkú, hosszú festett szőke haj, feltöltött száj. Vele volt egy másik lány is, rajta nem volt semmi "extra". 
Hősünk hihetetlenül vinnyogva, ááá jajjj faszom, íííí, úúú stílusban nyomta a csirip-csiripet. Limbálta a kis táskáját, ami a könyökére volt felakasztva. Nos, azt hiszem felismerhetően írtam körül a tényállást ;) 



Aztán kb. 2 nappal később épp az ablakban csüngtem egy délutáni napon. Nézegettem az arra járó embereket, bambultam a nagyvilágba. Hirtelen kit látnak szemeim?!? Azt a szőke lányt. Viszonylag elég jó az arcmemóriám, úgyhogy rögtön felismertem. A mellettünk lévő 4 emeletesben lakik, láttam ahogy kijött a kutyájával. Lehozta sétálni és pont az ablakunk alatt állt meg a kutyával pár percre. Nem látta hogy figyelem. Épp telefonált valakivel. Mit ad Isten? Teljes ellentéte volt annak, ahogyan pár nappal ezelőtt láttam/hallottam őt. Nem vinnyogott, nem vergődött. Teljesen normálisan beszélt a telefonba, emberi hangon. Nem rázta magát, nem billegett. 


Ezzel a kis sztorival igazából arra szerettem volna kitérni, hogy nem biztos hogy mindig azt takarja a külső, amilyen az ember maga belülről. 
Sokan csak azért vesznek álcát, maszkot magukra, mert azt gondolják hogy azzal az "álcaruhával" lesznek jók az emberek szemében. Vagy mert épp az a prototípus ma a menő. 
Nem mindenki adja vissza a belső lényét a külsejével, ruházkodásával. Bevallom, néha én is szeretek "álcaruhát" felvenni, mert azt gondolom hogy azzal jobban elfogadnak majd és menőbb leszek. Pedig ez egyáltalán nem biztos, nem kell feltétlenül körítést csapnunk magunk köré ahhoz hogy felkeltsük az emberek érdeklődését önmagunk iránt.



Valószínűleg nem leszünk emberileg többek azáltal, hogy hosszú szőke póthajunk van, feltöltött szánk, csini műkörmünk, - nem, nem a plázacicákra gondolok, félreértés ne essék- szép óránk, drága táskánk, legújabb divatú ruhánk, kicsavarodó járásunk, csücsörítő szánk, és még lehetne sorolni tovább. Bár az tény hogy sokak szemében mégis a hasonló tulajdonságokkal "ellátott" emberek számítanak valakinek!


Bármennyire is számítanak ma már a külsőségek, én hiszek abban hogy az egyén, a lélek, az ember úgy szép ahogy van, ahogy a természet megalkotta és ez a természetesség az ami őszintén és igazán felkelti az emberek érdeklődését önmagunk iránt!


Ti mit gondoltok erről? Mindig azt fedi a külső, ami belül van valójában?


Szép délutánt kívánok!



Marcsi





5 megjegyzés:

Unknown írta...[Válasz erre...]

Aki képes elcsúfítani magát... és rib*ancnak kinézően viselkedni, csak sajnálni tudom... egyszerűen fel sem foghatom, hogy ebben mi a jó.

Marcsi Kincsesládikája írta...[Válasz erre...]

Ha ez eléggé gáz dolog lenne, akkor szerintem többnyire senki nem űzné ezt. Ergó úgy tűnik van ahol ez a "trendi"!

Unknown írta...[Válasz erre...]

Sajnos :(

LittleMucli írta...[Válasz erre...]

Sokan bele futnak ebbe,hogy ez trendi. Igen,ők azok akik nem használják az agyukat és nincsenek önálló gondolataik.

Marcsi Kincsesládikája írta...[Válasz erre...]

Sokan belefutnak, igen. De nem feltétlenül "agyatlanságról" árulkodik :) Hiszem hogy néha van is mögötte hihető magyarázat.

Megjegyzés küldése

Köszönöm hogy megjegyzést írsz! Sokat számít a visszajelzésed :-)