Recent Posts

2012. június 3., vasárnap

Merengő - "Személyes"

Kiültem pár órára hintázni, közben zenét hallgattam és kicsit elmélyültem a gondolataimban... Nagyon kedvesen tudják rólam, hogy 1-2 éve úgy telnek el a napjaim, hogy minden egyes órát és percet igyekszem megélni. Úgy igazán. Mert tudom hogy semmi nem ismétlődik meg újra ugyanúgy, ugyanott stb. Sokáig csak tengtem-lengtem a levegőben, és hagytam hogy a napok nyomtalanul teljenek körülöttem. Ha egy rendezvényen, fesztiválon, vagy bármilyen eseményen voltam, nem éltem meg igazán. Ma már viszont mindig a fejemben van az a tudat, hogy ez a bizonyos pillanat amit épp átélek nem fog megismétlődni. Éppen ezért minden lélegzetvételemnek, szempillantásomnak átadom magam és átélem! 








Ha elindulok iskolába "kényszerrel", akkoris eszembe jut hogy hé iskolába sem örökké fogsz járni, és amikor már dolgozni kell majd, akkor viszont nagyonis hiányozni fog a suli, éppen ezért meg kell élni minden egyes iskolában töltött napot. És bánom is egy kicsit hogy általános és középsuliban nem így tettem. Vagy amikor épp vizsgázni indulok, akkoris ugyanez jár a fejemben. És ha nem is készültem, akkoris mosolyogva megyek be, mert tudom hogy már sajnos nem sokáig csinálhatom ezt a procedúrát...


A hintában ülve is elmerengtem. Elmerengtem a fákon, a kerten...hogy mennyit változott minden az évek alatt. Eszembe jutott az is hogy majd ha pár év múlva vissza ülök a hintába, akkor már nem lesz az a gondtalan gyermeki érzés bennem mint most. Akkor már tényleg "igazi felnőtt" leszek. 




Többek között ez az én filozófiám egyike. Biztosan sokan nem értenek egyet ezzel az "aggodalmas" vélekedésemmel, viszont abban is biztos vagyok hogy nem csak én gondolkodom így az életről és az évek múlásáról. Mert igenis múlnak, és nagyon gyorsan ráadásul :(

Aki kicsit is egy húron pendül velem, leginkább nekik (is) írom a zárósoraimat. Miszerint élj meg minden percet amit a szüleiddel tölthetsz, és becsüld meg. Éld meg az iskolás éveid, mert nem térnek vissza örökké. Élj meg minden érzést, illatot, hangot, látottat :-)

....na de nem szándékozom tanítómesternek állni, így inkább el is halkulok :-))) Nagyon szép vasárnap délutánt kívánok nektek! De ha egy kis elmélkedésre adnátok a fejeteket ( :DDD), akkor itt van hozzá egy remek dal:


11 megjegyzés:

Adri írta...[Válasz erre...]

Én is szoktam így elmerengeni néha..
Asszem pénteken a buszon ülve azon gondolkodtam,hogy vajon egy év múlva ezen a napon, hol leszek és mit fogok csinálni,de azért örülök,hogy nem látok a jövőbe :D
Most lesz vége az OKJ-s képzésnek,amire jártam,és rádöbbentem, hogy annak ellenére, hogy örültem, amikor elvégeztem a fősulit..hiányzik nagyon.Természetesen a barátaimmal ugyanúgy találkozok,és megyünk ide-oda,kb minden hétre van valami program.
Egyébként mostanában én is valahogy így csinálom a dolgaim..:"Élvezd az életnek minden egyes percét, Megérdemled az időt,hogy tartalmasan teljék" :))

Kátya írta...[Válasz erre...]

Tudod hányszor éreztem már én is ugyanezt? Sokszor annyira tehetetlennek érzem magam, mert az idő csak megy és az álmaim meg messzebbre kerülnek tőlem. Aztán beteszem az egyik kedvenc dalomat és megfogadom magamban, hogy semmi sem veheti el a kedvemet. Bár ez nem olyan könnyű, persze- de máshogy nem is lehet hozzáállni.

mrs__kovacs írta...[Válasz erre...]

Ezen én is annyit tudok kattogni, bár sokszor a "kényszer" elnyomja az ember kedvét, ha nem is sok időre, de átmenetileg :S

Marcsi Kincsesládikája írta...[Válasz erre...]

Amíg nem működik a válasz gombom addig így:

*Adri: én is el szoktam gondolkodni ilyeneken, hogy hol leszek majd 1 év múlva, de éljünk a mában inkább! Úgyse tudhatjuk hogy mi vár ránk :)

*Kátya: Az egy dolog hogy úgy tűnnek hogy az álmaid messzebb mennek, de nem biztos hogy nem is válnak majd valóra! Minden okkal történik, és ebben nagyon hiszek! :)

Marcsi Kincsesládikája írta...[Válasz erre...]

*CRaPTRaSH: nem érdemes kattogni szerintem :) Csak meg kell élni :) Minden okkal történik, és talán meg van írva a sorsunk is, bár abba nekünk is van azért kis beleszólásunk ;)

Kriszta írta...[Válasz erre...]

Pont valamelyik nap jutott eszembe nekem is ez az egész. Főleg az, hogy nem így fogtam fel a dolgokat régebben, gimiben és hagytam, hogy elússzon az az idő, anélkül, hogy kihasználtam volna minden pillanatot. De bízom benne, hogy még nem késő változtatni! Nem akarok olyan öregasszony lenni, aki azon kesereg, hogy elszállt az élet és nem is élt. :-)
Szóval, csak helyeselni tudok!:-)

Marcsi Kincsesládikája írta...[Válasz erre...]

Már kár azon sajnálkozni hogy régebben nem így fogtad fel :) Na meg talán valamilyen szinten ez nem is baj, nem lehet mindig koncentrálva élni. Akkor épp úgy kellett lennie, de innentől kezdve már máshogy csinálod, és ennyi a lényeg :) ^^

Viktória írta...[Válasz erre...]

Én minden nap gondolok ilyesmire, pedig nem akarok, de valahogy mindig ott van a gondolataim mögött, hogy ki kell használni minden percet, mert sosem lehet tudni...

Marcsi Kincsesládikája írta...[Válasz erre...]

Hát nem is csak az hogy sose lehet tudni... hanem tényleg ki kell használni minden pillanatot mert sajnos csak egyszer élünk :)

Fanni írta...[Válasz erre...]

Elgondolkodtató bejegyzés lett.Bár én inkább elhessegetem magamtól az elmúlásról szóló gondolatokat, de az én mottóm is az Élj a mának!Mindenki ahogy érzi!

Marcsi Kincsesládikája írta...[Válasz erre...]

Persze-persze! Nem vészesen komoly mélységekre gondolok :) Hanem úgy általában :) De azt be kell látni hogy minden elmúlik. Minden pillanat, minden perc...

Megjegyzés küldése

Köszönöm hogy megjegyzést írsz! Sokat számít a visszajelzésed :-)